A mai gyerekek biztos nem láttak ilyen építkezést:
A kép a Retronóm blogról származik.
Nos, egy doboz legóval nincs veszve a múlt:
(A kép katalógusból szkennelve.)
Mikor megláttam a fentebb szkennelt katalógusképet, kihagyott egy pillanatra a lélegzetem. Nem csoda, a hirtelen időutazás sokkoló: 1984-be repültem vissza, mi már beköltöztünk tavasszal a lakótelepre, de mellettünk még építettek egy utcát. Nem házat, hanem tényleg egy egész utcát, szalagházastól, játszóterestől, parkolóstól. A srácokkal a kemping bicaj kormányára támaszkodva, megengedhetetlenül szűk rövidnadrágban néztük a szinte testközelben zajló daruzást, ahogy kisebb nagyobb gyufásdobozokat emeltek a helyükre. Időnként valamelyikünk jelentőségteljesen megjegyezte: az ott egy konyha lesz. Mindent tudtunk a világról.
És akkor most itt van ez a legó, daruzni is daruznak ezerrel, lehet, hogy épp a konyha kerül a helyére?
(A kép katalógusból szkennelve).
Csak fantázia kérdése.
El tudsz képzelni annál nagyobb élményt, mint hosszú téli estéken újra felépíteni a gyerekkel a miskolci Avast? A budapesti Havannát vagy Békásmegyert? A szolnoki Szecskát? Közben mesélni neki a saját gyerekkorodról? A kemping-bicajról meg a rettenetes rövidgatyákról?
Ha nem, szaladj el valamelyik játékboltba, még maradt pár napod Szentestéig!
